benjipd, buszpótló-busz blogja

Helyette azonban mentesítő járatok közlekednek BUD-LHR és LHR-MAA útvonalon. Merthogy kedvenc magyarhontól elszakadt ismerőseink: a Lány és a Zura egy kis időre kitérőt tesznek. Azonban ez a kitérő nem is olyan kicsi. Mert Angliából egyenesen Chennai-ba, Indiába (a gyengébbek kedvéért), ami kb. 5160 mérföld (8ezer valamennyi km). Ugyanakkor elmondaná, hogy ő erről már tud egy ideje, pontosabban január 24.-e óta, mivel hogy a Lány és anyu szövetkeztek, hogy én csak a felvételi után tudjam meg a nyári események alakulását, nehogy befolyásolja bármilyen irányba azt.

"Látjátok feleim, egyszerre meghalt. És itt hagyott minket, megcsalt..." Kosztolányi Dezső Halotti beszéd c. versének méltó sorai ezek. Elvesztettem egy örök barátot, aki a szívemben továbbra is a 86-os buszt vezeti minden délután, zakóban, ingben, nyakkendőben. Soha nem hagyta, hogy BKV-s újság nélkül menjek el. Én viszont mégis elengedtem őt anélkül. Az utóbbi két hónapban minden találkozásunkkor mondta, hogy már csak ennyi meg annyi van a nyugdíjig, aztán kész, vége. Utolsó találkozásunk csütörtökön történt, szokás szerint újságot akart adni, de mondtam, hogy "Már van, köszönöm!". Többet már nem fogom látni. A nyugdíjasok búcsúztató-n kollégái örökre elbúcsúztak tőle. Nem tehetett róla, összesett... és már a mentősök sem tudtak rajta segíteni. 54 évesen, 10 nappal a nyugdíjazása előtt ment el.

Miszlai Árpád (1954-2008)

http://kepfeltoltes.hu/view/081117/S7302873_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
(A képet Béres Zoltán készítette.)

Háát... Röpke 38 nap után visszatértem a blogomhoz. Sokminden történt velem az utóbbi időben, jó is, rossz is. Például egy kedves ismerősömtől kaptam végre BKV-s "formaruhát" történetesen egy mellényt, és egy inget. Elromlott a PC Kormányom, nem tudok így autóbuszt vezetni, de legalább metrózhatok (repülő-botkormánnyal :-D) Valamint már csak 47-et kell aludnom a 14. szülinapom-ig. Valamint szerdán megyünk ECDL-vizsgát tenni.

Ezt is megéltem. Iskolai fociválogatott lettem, kapusként. Ma mentem először válogatott meccsre, kerületi focibajnokság. Ott helyben döntöttük el, hogy a csapattársam, vagy én leszek-e a kezdő az első meccsen. Végül a bemelegítésen nyújtott eredményeim miatt engem választottak kezdőnek. Az első meccset az Óbudai Gimnázium ellen játszottuk. Az első félidő nem volt túl izgalmas, szerencsére nem volt sok dolgom. Aztán a szünetben csere, a második félidőre a másik kapus állt be. A második rész már sokkal pörgősebb volt, az Óbudai gimn. megszerezte a vezetést, hamar egyenlítettünk, majd megszereztük a vezetést. Így végül 2-1 lett az eredmény.

Most fejeztem be a takarítást, nemcsak a szobámban, hanem az egész lakásban. A péntek este nagyon jól sikerült. Hála a moziünnepnek, és az ő 490.- forintos jegyárának, megnézhettem a Mamma mia! c. filmet, amiről már annyit hallottam, amiből már annyit énekeltem és hallottam. De minden Margit előtt kezdődött, amikor a kapuban találkoztam Ádámmal, és megajánlottam neki, hogy menjünk el moziba (csak semmi rossz gondolat), mint két haver, mert ugye moziünnep van,és miért ne. Gyorsan megnéztük az Exit!-et, hogy hol-s-mit adnak a Moziünnepen. Így hát kiválasztottuk a Trópusi Vihar c. filmet, a Mammut-ban, 19:00-tól. 18:50-re meg is érkeztünk a moziba -ahol Moziünnep révén- hosszú sorok kígyóztak a pénztárak előtt. Szerencsénkre gyors volt a kiszolgálás, így még a film kezdete előtt megvehettük volna a jegyeket. Ha a sorban előttünk álló két szimpatikus (és csinos) hölgy nem vitte volna el a kijelzőn jelzett 2 szabad jegyet. Nosza, akkor most mi legyen? Nézzük meg a műsorfüzetet, és keressünk valami jót. Így találtunk rá a MOM Park-ra, ahol 19:45-től a Mamma mia!-t adják, de nem akárhogy! Ez a karaoke verzió! Eredeti szöveg, magyar felirat+ a dalok alatt is szöveg, a jól ismert karaoke-módban. Vége a filmnek, lemegyünk az emeletről, és hirtelen egy buliba csöppentünk. Karaoke, ABBA-klub, stb., stb. Így hát, Margitos énektudásunkra alapozva jelentkeztünk. Én egy könnyed Napoleon Boulevard - Legyetek jók, ha tudtok-kal indítottam, majd Ádámmal Korda György és Balázs Klári: Mamma Maria c. számával emeltük az est fényét, és a hallgatók vérnyomását. És végül egy LGT - Embertelen dal-lal zártuk az estet, legalábbis a mi részvételünkkel. Közben Anyai hívásra el kellett volna indulnom, de inkább még elénekeltem az LGT-t majd -Anyai kérésnek eleget téve- elindultunk haza. Mindez már 22:45-kor volt. Elindultunk a 61-es vilivel, majd a Moszkva tértől a 4-essel, majd a Margit hídi buszmegállóba tartva, az út másik oldaláról néztem végig az ilyenkor 20 percenként járó 86-os kihúzását a megállóból. Így 23:35-re megérkeztem a lakásba.

Élőben jelentkezem az Óbudai Nagy László ált. iskola telephelyéről. Most kaptuk frissen a Hepatitis-B elleni védőoltást. Tegnap a Kerülei Katasztrófavédelmi versenyen csapatban 3. helyezést értünk el. Kaptunk jó kis ajándékokat Pendrive-ot, gázálrcot, csokit, stb., stb. Úgyhogy nagyjából ennyi.

Igen, sajnos. Eddig észre se vettem. De ma reggel a tükör előtt...(az előszobában, mert a fürdőfelújítás miatt a fürdőszobában még mindig nincs tükör). Szóval, észrevettem, hogy 24.-e van. Érdekes, én is ezen a napon születtem. De nem Szeptemberben. Ez azért mégis fura...tényleg csak 3 hónap van a születésnapomig, (a felszabadulásomig, a gyerekkorom végéig, fiatalkorom kezdetéig, 14. életévem betöltéséig, stb., stb.)? Sajnos igen. És persze a jó öreg Ködös is úgy hiányzik...ha most rögtön össze kéne pakolnom, és 2 órán belül el kéne indulnom a reptérre, hogy visszatérjek, akkor nem haboznék. Viszont pozitív hír is van: Szeptember közepén megnyílt az első (másodszori próbákozásra) magyarországi NORDSEE étterem. Az én egyetlen drága rokon-osztálytársam szerint ott van a legjobb fish 'n' chips a világon. Látszik, hogy még nem volt a Ködösben... Holnap kerületi Polgári Védelmi verseny a Laborc utcai ifjúsági sportparkban. Aztán pénteken Hepatitis-B védőoltás, majd Középiskolák Börzéje, Újpest. És utána persze a jól megszokott Margit.

Hááát. sajnos elkezdődött. De ez várható volt. Az iskola. De hát nincs mit tenni, marad az iskolába járás még legalább 5 évig esőben, fagyban, hóban, sárban, bármilyen viszontagságot (nem csak időjárás) elviselve. De legalább az osztály nem változott, csak pozitív értelemben. Az viszont rossz, hogy a sulinkat összevonták egy másikkal, a Tímárral (Halmozottan hátrányos helyzetűek iskolája), és ennek tetejébe mi lettünk a telephely, ők meg a székhely, és még az igazgatónkat is elvették. Na jó, csak félig, mert maradt a sulinkban föcitanárként. Szóval ennyit az iskolakezdésról.

Timcsiko kedvéért következzen a mai bejegyzés: Beszereztem egy 182gy táblát (legálisan) a meglevő 86-os mellé. Ma véglegesen eldőlt, augusztusban megyek Eastleigh-be, Angliába, 3 hétre. Szóval már böngészem a légitársaságok ajánlatait London-ba tartó gépeikre. Valamint az utasbiztosítást is el kell intézni. Megvettem nagypapámnak a 60. születésnapi ajándékát, hogy mit, azt nem mondom el.

Kedves blogom!

Íme, ismét itt vagyok. A budapesti kémia verseny szombaton volt. 27. lettem. Fogalmazást írtam irodalom órára, A Csutora című Márai-regény folytatását.

Na most, hogy újra itt vagyok, elmesélem mi történt az elmúlt időben velem. Kerületi kémia és biológia versenyen is voltam. Az előbbi sikerült jobban, mert ott harmadik lettem, a biológián pedig hatodik. A bioszt kicsit szégyellem, mert a saját tulajdon nagynéném előzött meg. A kémiából pedig megkaptam a behívót a Budapesti versenyre! Továbbra is 86-os és VOLVO buszfan vagyok, de már edzem magam a molnam úr által előre beharangozott Tököli buszfesztiválra!!

Kedves Olvasók!

Íme második bejegyzésem, ami nem a legfényesebb hírrel kezdődik. Tegnap indulnánk temetésre Debrecenbe, mikor reggel anyu azt mondja: Dédnagymamát éjszaka kórházba vitték. Majd mikor hazajön kb. 19:50-kor, már rosszabb hírrel érkezik: Nagyika mára virradóra elhunyt. Dr. Bukosza Istvánné sz. Bárán Mária (1921-2007) R.I.P

Végre rászántam magam a saját blog készítésére. Gondoltam ha már mindenki csinál blogot, miért ne tehetném én is. Bár suliba járás mellett nem lesz könnyű. Ha már suli: nem volt ma semmi különös. Azt leszámítva, hogy a általam (és az osztálytársaim által) választott német "szakkörön" csak 3-an voltunk a 11 jelentkezőből.